ExxonMobil nettó érték: Wiki, Házas, Család, Esküvő, Fizetés, Testvérek

2024 Szerző: Lewis Russel | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 06:07

Az Exxon Mobil Corporation nettó vagyona 365 milliárd dollár

Exxon Mobil Corporation Wiki életrajz

A világ legnagyobb vállalata a piaci tőke értékelése szerint ma az ExxonMobil, egy 1999-ben alapított, Irvingben (USA állam) székhellyel rendelkező multinacionális gáz- és olajipari konszern, amely tulajdonképpen az alapító – és egy nagyon ismerős személy – ötlete volt. nagy üzlet és a „leggazdagabb” – John D. Rockefeller még az 1800-as évek végén, ő maga volt az egyik leggazdagabb ember, aki valaha élt.

Tehát mennyi az ExxonMobil nettó értéke? Természetesen a cég nettó értékelése szinte naponta változik, elsősorban a gáz és az olaj tőzsdei árai szerint, de 2017 elején 365 milliárd dolláron áll, bár eddig elérte a 450 milliárd dollárt, most folyamatosan versenyez Az Apple és újabban az Alphabet (Google) a világ legértékesebb vállalata.

Az ExxonMobil nettó értéke 365 milliárd dollár

A legfontosabb, hogy az ExxonMobilt a Fortune 500 a második legjövedelmezőbb világcégként értékeli, függetlenül az olajárak közelmúltbeli ingadozásától; bevétele láthatóan alig csökkent, a becslések szerint még mindig a világ 8. legnagyobbja. Valószínűleg ugyanilyen fontos, hogy a társaság részvényei továbbra is a befektetők sorrendjében maradnak – tőzsdén jegyzett társaságként az ötödik legnagyobb piaci kapitalizációt tekintve.

Hogyan nőtte ki magát az ExxonMobil ilyen nagyra értékelt vállalattá? A válasz kezdetben az olaj és származékai felfedezésében, a termelés bővítésében, finomításában, az elosztás ellenőrzésében és értékesítésében rejlik, 1870-től kezdve, amelyet John D. Rockefeller a legerőteljesebben támogat. Eredetileg a vállalat az Ohio-i Standard Oil Company nevet viselte, majd 1882-ben egyesült a Standard Oil New York-i és New Jersey-i részlegével, és megalakult a Standard Oil Trust. Az 1892-es Sherman trösztellenes törvény azonban kimondta, hogy a céget fel kell oszlatni – túl sikeres volt, túl erős volt az olajiparban, ami feltehetően csekély versenyt jelentett az értékesítési pontokon.

A trösztellenes folyamat valójában csaknem 20 évig tartott; Az így létrejött 34 egyéni vállalat egyike a Socony lett – a New York-i Standard Oil Company rövidítése –, amely később Mobil lett, egy másik pedig a Jersey Standard, később az Exxon, a két jóval később egyesült a ma ismert konglomerátummá. ('Minél több dolog változik, annál inkább változatlan!?)

Azonban még ekkor is – nehogy „törvényen kívülre kerüljenek” vagy kiszoruljanak – a társaságok közül többen nemzetközi eszközök megszerzésével terjeszkedtek, kiterjesztve ezzel általános befolyásukat a piacon – az USA jogi hatóságainak csekély befolyása volt a joghatóságukon kívül székhellyel rendelkező társaságokra, bár az USA-n belülről irányítják. Ázsia, beleértve Kínát is, bekerült a New York-i vállalatba, Kanadát pedig New Jersey; Az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában, Olaszországban és Belgiumban letelepedett többi vállalat is a „Standard Oil” égisze alatt állt, így az 1900-as évek elejére a Standard Oil együttesen erősebb volt, mint valaha.

A Jersey Standard Dél-Amerikába, Kolumbiába a Tropical Oil Company formájában 1920-ban, Venezuelába pedig a Standard Oil Company (1921) és a Creole Petroleum Company (1928) formájában költözött. Az olajat Indonéziában is találták, majd ezt követően kitermelték és finomították, és a Vacuum Oil Company-val együttműködve – amely a korai iparágvezető volt – hatékonyan irányította az olajipart Kelet-Afrikától a Csendes-óceán déli részéig.

A Socony inkább a hazai termelésre koncentrált, beleértve a Magnolia felvásárlásán keresztül a csővezetékes szállítást, ami nagyon jelentős volt a járműipar növekvő jelentőségét tekintve, de az 1920-as évek végén Irakba is bemerészkedett a Turkish Petroleum Company társulása révén. A 40-es évek végére az Aramco (arab-amerikai olajtársaság) révén részesedést szereztek Szaúd-Arábiában – a világ legnagyobb ismert olajtartalékaival rendelkező területen.

Amint jól látható, az ExxonMobillé vált különféle elemei jóval megelőzték az olajipar mezőnyét, különösen akkor, amikor az olaj és a finomított termékek felhasználása a csúcshoz közeledett.

Az '50-es és '60-as években több névváltoztatás és összevonás történt, és folytatódtak a felvásárlások további elsődleges források felé, köztük a szén és ennek az ásványnak a finomítása különféle termékekké. Líbia egy másik fontos olajforrássá vált, de egyidejűleg Socony és Jersey egyaránt elágazott a napenergia és az atomenergia felé, az előbbit röviden, mivel hasznosságát túl hosszú távúnak tekintették ahhoz, hogy nyereséges legyen, és az uránérc bányászata és feldolgozása a korai szakaszban kezdődött. 70-es évek.

MÉG A '70-es évek elején olajpala lelőhelyeket is szereztek és fejlesztettek, többek között Ausztráliában is, nyilvánvalóan a hosszú távú jövőt szem előtt tartva. Ez volt az az időszak is, amikor az Exxont a cég mindenek felett álló neveként fogadták el, és nagyon jól láthatóvá vált az értékesítési pontokon. A konszolidáció napirenden volt, de megalakult a Mobil European Gas is, majd a British Petroleummal (BP) való egyesülés követte, így Európa egyik nagy szereplőjévé vált az olaj és a földgáz terén.

Végül 1999-ben az Európai Bizottság és az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága is jóváhagyta az Exxon – akkoriban a világ legnagyobb energiavállalata – és a Mobil, az Egyesült Államok második legnagyobb gáz- és olajvállalata egyesülését. Felmerülhet a kérdés, mi történt az egy évszázaddal korábban bevezetett trösztellenes törvényekkel? Nos, a Mobilnak meg kellett válnia a BP-től, a német Aral cég részesedésétől és a MEGAS-tól. Az Egyesült Államokban csaknem 2500 benzinkutat, valamint kaliforniai, új-angliai és washingtoni finomítókat kellett eladni, valamint a Mobilnak a Trans-Alaska Pipeline-ban való érdekeltségét egyéb kisebb eszközök mellett.

Az ExxonMobil azonban biztosan nem stagnált, és az utóbbi időben az amerikai benzinkutak franchise-vevőinek történő értékesítése, a szénbányászat leállítása, de Közép-Ázsiában továbbra is folytatódott az olajkutatás – nyilván összefüggésbe hozható Rex Tillerson vezérigazgató érdeklődésével, most amerikai külügyminiszternek jelölték – plusz egy megállapodás, amelyet állítólag az orosz Rosznyefty céggel kötött, de némileg megzavarták az Oroszországgal szemben Ukrajna megszállását követően bevezetett szankciókat. A közel-keleti érdekek (Szudán, Szíria, Irán) is tovább fejlődtek – állítólag nem ellentétes a különböző bevezetett szankciókkal.

Nyilvánvaló, hogy az erőben rejlik az erő, mind kereskedelmi, mind politikai szempontból, és az ExxonMobil az egyik legjobb példa – egy szót fogalmazva: a cég „túl nagy ahhoz, hogy bukjon/elbukjon”; amit korábban is idéztek, de nem mindig pontosan.

Figyelemre méltó, hogy sok baleset történt, különösen olajszennyezéssel, például az Exxon Valdez olajszállító tartályhajó zátonyra futott Alaszkában 1989-ben, ami végül 500 millió dolláros kárt okozott a cégnek, a tisztítás költségein kívül; de az ilyen incidensek büntetését a cég könnyen elviseli. A legtöbb ilyen eset az USA-ban történt.

Ettől függetlenül az ExxonMobil továbbra is óriás az energiatermelő iparban, ha talán hanyatlik is, ahogy az olajtól és származékaitól való függés valamelyest csökken, legalábbis a fejlett világban. Tekintettel azonban a társaságnak az olajon kívüli tágabb érdekeltségeire, minden lehetőség megvan arra, hogy pénzügyi ereje miatt a közeljövőben számos más hatalmi forrás jelentős szereplőjévé váljon.